– Nem is tudom, talán, hogy… mndegy. Segíts bekapcsolni.
Kézbe veszem a fotelbe dobott melltatómat majd igyekszem magamra ölteni, de annyira remeg a kezem, hogy nem boldogulok vele. Nick mögém lép, hogy a segítsen bekapcsolni, hogy ismét rajtam legyen a kérdéses ruhadarab. Amíg ő ezzel szöszmötöl, én belevágok a mondandómba.

Amikor ellépek Nick elől, egy fél fordulattal visszanézek rá, akkor látom meg, hogy a melltartóm a mezében van, én meg majdnem meztelenül állok előtte.

– Te mit csinálsz? – Kérdezem tőle, de ő csak vigyorog rám.
– Most már semmit.
– Miért nem kapcsoltad be?
– Még kérded? Egyfolytában ficánkolsz, és így nem megy.
– A fenébe is. Inkább csak a blúzomat veszem fel.

A melltartót ismét a fotelbe hajítom, majd a blúzt veszem kézbe, hogy magamra öltsem. Amikor végre begombolom az utolsógombot is, megint ránézek. Vigyorog, de még hogy.
– Most mi van?
– Felöltöztél, ám ez a blúz annyira átlátszó, mintha nem is lenne rajtad semmi.
Végignézek magamon, és be kell látnom, hogy igaza van.
– Mégis fel kéne vennem, nem gondolod?
– Ugyan, majd csak kibírom valahogy azt, hogy amíg megbeszéljük a dolgokat, a melledet kell csodálnom.
– Jól van – mondom megadóan, de belémvillan, amit mondott.
– Csodálod?
– Hát persze. Hiszen csodás melled van.

Amikor ezt mondja, a jobbkezével a nadrágja elején matat, aztán amikor elveszi onnan a kezét, azt kell látnom, hogy áll a fasza. Egy pillanatig csak nézem, aztán elfordulok tőle, és leülök az asztalhoz, az egyik székre. Nick mellém ül, és kíváncsian néz rám.
– Folytasd kérlek.
– Megint le kell vennem valamit?
– Dehogy – mondja most olyan arckifejezéssel, hogy abból egészen másra következtetek. – Csak ha akarod. Én a történetre gondoltam, az étteremben.

– Ja igen. Szóval a beszélgetés közben, a csaj az asztal alatt matat, amit a pasi nem lát, csak én tudom, hogy mit csinál, bár az olvasóknak ez nyilvánvaló.
– Miért? Mit csinál a nő.
– Ezt most úgy kérdezed, mintha nem tudnád.
– Mégis, honnan tudhatnám?
– Jaj, de izé vagy. Hát maszturbál.
– Egy étteremben, a többi ember előtt?
– Hát… Igen.
– Jól van. Mi a folytatás?
– Nincs folytatás… mert… itt elakadtam.
– Miért?
– Hát ez az! Ettől vagyok így kiakadva.
– De miért?
– Mert… Ha elmondom, ígérd meg hogy ez köztünk marad.
– Jól van, ezt megígérhetem.
– Szóval én egy eléggé vizuális típus vagyok, de lehet hogy túlzottan is az, és… beleképzeltem magam a szituációba, ahogy ott ülök az asztalnál, veled szemben, és…
– Velem szemben?
– Na jó, ezt csak úgy mondtam, de nem is ez e lényeg, hanem az, hogy csak ülök, persze bugyi nélkül, a kezem a ruhám alatt van, és… simogatom magam.
– A helyszín eléggé meglepő, de amúgy ez egy szokványos helyzet nem?
– A helyszín igen, csakhogy mások is vannak az étteremben, akik minket néznek, vagyis csak engem, és…
– És?
– Az van, hogy ez engem kibaszottul felizgat.
– Nahát.