• +4
  • -0
  • 4
4 X
Tetszik Nem tetszik
100% 0%

Rosszkor, rossz helyen

Rosszkor voltam rossz helyen, és a legrosszabb emberrel, amikor ez az eset megtörtént. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az az ember, akiben mindennél jobban megbíztam, ilyen aljas módon bánik el velem. De sajnos ez történt.

Szeretem a játékokat, különösen azokat, amiben meg, vagy ki vagyok kötözve. Nem tudom miért, egyszerűen felizgat a dolog. A párom, (akkor még az volt) kitalálta, hogy játsszunk megint kikötözőset, de most másképp, mint szoktuk. Erre megkérdeztem tőle, hogy pontosan mire gondol, mennyiben lenne más, mint eddig. Erre ő azt válaszolta, hogy menjünk ki az erdő szélére, és keressünk egy jó helyet, ami alkalmas lehet. Belementem, bár ne tettem volna.

Egy nyári hétvégén történt az eset. Az ebéd után összepakoltunk, és csak úgy gyalog nekivágtunk az erdőnek, hogy találjunk egy alkalmas helyet, ahol nem jár senki. Találtunk egy kis tisztást, aminek a közepén volt egy asztal padokkal, és padtól néhány méterre pár darab régen kivágott fa, halomba rakva. A hely jónak tűnt, kiváltképp azért, mert csak néhány hónapja költöztünk ebbe a faluba, és a környékét még nem igazán ismertük részletekbe menően.

Hoztunk magunkkal mindent, amire szükség lehet, minden olyan eszközt, amit otthon is használtunk már, ám ez a mostani szituáció új volt, és fel kellett fedezni. Egy kicsit körbejártuk a tisztást, és a környéket, mert nem lett volna jó, ha valaki rajta kap minket. Mivel minden rendben lévőnek tűnt, hozzákezdtünk a mókához.
Ennek a játéknak van néhány sajátossága. Az egyik a kötél, ami direkt erre a célra készült, és ami nem hagy maradandó nyomot a bőrön. A kellékek között van még bilincs is, meg szemkötő. Lehet, hogy van ennek más neve is, de én mindig szemkötőnek nevezem. Ez a játék arról szól, hogy a párom jó alaposan megkötöz, lefedi a szemem, és aztán a hangulatának megfelelően valamit tesz velem. Ez a valami lehet bármi. Simogatás, ostorral csapkodás, vagy épp konkrétan valami szexuális akció. Van amikor csak simán megbassza valamelyik lukamat, – én mindkettőt szeretem, – vagy épp a számba nyomja, én meg szopom, de van, amikor simán megbassza a számat is. A legáltalánosabb, hogy rám veri ki a faszát, mert azt is imádom, ahogy a forró geci, lassan kihűlve végigfolyik rajtam.

Ez az új helyzet, még izgalmasabb, mint a négy fal között, hisz benne van a lebukás lehetősége, és ez rám még inkább hatással van. Amikor felfekszem az asztalra, – persze előtte leterítettem, egy törülközővel, mert elég szálkás volt, – ő meg a szokásoknak megfelelően alaposan kikötötte a kezeimet, és a lábakat. Miután ezzel elkészült és mozdulni sem bírtam, eleinte simogatott, majd a korbáccsal ütött, és a végén a számba nyomta a faszát, és úgy megbaszta a szám, mint még soha. Az én saját reakciómon lepődtem meg a leginkább. Elélveztem. Ez ezért meglepő, mert a pinámhoz hozzá sem ért, de még a közelében sem járt. Attól élveztem el, hogy erőteljesen baszta meg a szám, aztán a torkomba spriccelte a gecit, én meg csak nyeltem. Ehhez jön még a kiszolgáltatottság, a megkötözött testem, plusz az, hogy a szabadban voltunk és bármikor lebukhattunk. Hát ez így együtt baromira feleizgatott.
Miután végzett, hallom a zipzár hangját, vagyis nem levetkőzött, hanem újra felhúzta a nadrágját, amiből arra következtettem, hogy van még valami trükk a tarsolyában. Volt is, de nem az, amire számítottam. Miután hallom, ahogy a cuccaink között szöszöl, újra odajön hozzám, végig simít rajta, és azt mondja nekem.
– Köszönök neked mindent. Hiányozni fogsz.
– Mi van? Ezt most miért mondod?

Választ nem kaptam, ám hallottam minden egyes lépésének a hangját, ahogy egyre távolodik tőlem, majd teljesen elhalnak a neszek. Egy darabig hallgatóztam, hogy vajon ez is csak egy trükk, de nem az volt, simán lelépett, és engem otthagyott kikötözve az erdő mélyén egy tisztáson.
– Gyere vissza! Hallod? Ne tedd ezt velem! Egy ideig még kiáltoztam, hogy visszajöjjön, de nem jött vissza soha többé.
Amikor tudatosult bennem, hogy valóban itt hagyott, nem csak itt, hanem látszólag ezen módon zárta le a kapcsolatunkat, akkor kiakadtam, és nem is kicsit. Sírtam, bőgtem, ordítottam, de semmi eredménye nem volt. A leginkább attól féltem, hogy egy ismerős fog így rám találni. Próbáltam magam kiszabadítani, de nem sikerült, úgy tűnik már akkor tudta mit fog tenni, amikor megkötött. Egy ideig vergődtem, aztán feladtam, lesz, ami lesz. Az időérzékem is elhagyott, nem tudtam, hogy tíz perce vagyok itt, vagy már órák óta. Kezdtem fázni.
Egy kicsivel később hangokat hallottam, de nem tudtam eldönteni melyik irányból. A lépések hangja egyértelmű volt, és közeledett. Valaki jön felém. Újabb reménysugár, talán megszabadulok ebből a szorult helyzetből.

– Ki az? Ki van itt? Kérdeztem a közeledőtől, de nem válaszolt senki. Egy újabb rémkép kezdett a hatalmába keríteni. Mi van, ha egy vadállat? Egy farkas, vagy egy medve? Akkor semmi esélyem. Már egészen közelről hallottam a léptek zaját, és még most sem tudtam megállapítani, hogy emberé vagy állaté. A szívem majd kiszakad a helyéről, levegőt is alig mertem venni, hogy halljam a hangokat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ember van itt. Az sem jó, de jobb mintha egy medve lenne.
– Ki van itt? Semmi válasz. Csak a fülem mereszthettem, mert a szemkötő, mindent eltakart előlem.
A következő másodpercben majdnem meg is állt a szívem. Valaki megfogja a mellem.
– Ki van itt? Válaszoljon már. Semmi válasz. A kéz, immár két kéz volt, és szemérmetlenül végig járta a testem.
– Szabadítson ki! Nem hallja? Az idegen most sem válaszolt. Válasz helyett, a pinámat kezdte simogatni, kissé széthúzta, majd egy ujjal belém hatolt.
– Ne csinálja ezt, inkább szabadítson ki. Kéreeeeem… A kétségbeesés még inkább elhatalmasodott rajtam, hisz ez az ember, aki itt van mellettem, nem fog kiszabadítani, sőt, inkább úgy tűnik, hogy kihasználj a helyzetet, és az is lehet, hogy erőszakol. Elkezdtem vergődni, hogy lerázzam magamról az idegen kezét, se semmi eredménye nem volt a kísérletemnek. Sőt, immár nem csak egy ujját nyomta belém, hanem legalább kettő vagy három is lehetett. Mire észbe kaphattam volna, az idegen az ujjaival baszta a pinámat, én meg ismét megpróbáltam magam kiszabadítani, de ismét sikertelenül. A testem elernyedt, és a sírás folytatgatott. Próbáltam kizárni magamból, hogy valójában mi történik velem, de nem ment.

– Kérem ne tegye ezt velem, engedjen el. Próbálkoztam ismét, bár azt nem tudtam, hogy a sírás miatt, érthetetlen nyöszörgés volt csupán, ami elhangzott a számból. Az idegem még mindig a pinámat ujjazza, és én tehetetlenül tűröm, hogy ezt tegye velem egy idegen, mert a pasim kiközözött ide, és itt hagyott. Megint megpróbáltam kizárni magamból a történést, próbáltam nem odafigyelni a dologra, és megpróbáltam a lehetetlent is, hogy magamba zárkózva várjam, hogy vége legyen.
Ebben a pillanatban olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Elélveztem. Nem úgy ahogy máskor is történt, hanem egyszerűen kirobbant belőlem. A testem megfeszült, és egy hatalmas ordítással jött az orgazmus, ami rövid volt, ám annál intenzívebb. Meglepő, és ijesztő is volt egyben, ám csak reménykedni tudtam benne, hogy az idegen nem kap vérszemet, és reméltem, hogy nem akar többet, és hamar lelép. Nem így lett.

Miután így megujjazott, kissé távolabb hallottam a szöszmötölését. Végre elmegy, ha már nem szabadít ki engem. Ismét tévedtem. Odajött hozzám, és éreztem, ahogy felmászik az asztalra, és a lábam között keresi a helyét. Úr isten, ez meg fog engem erőszakolni. Értem, ahogy egyre jobban rám nehezedik, érzem, hogy a lábam között matat, és tudom, hogy mi fog történni. Belém nyomja a faszát. Mire ezt végig gondolom, már érzem is, ahogy egyre mélyebben tolja belém, majd elkezd úgy mozogni, ahogy… Ezt nem hiszem el. Megerőszakol, és én nem tehetek ellene semmit. Bárcsak ne lennék megkötözve. Bárcsak…
Baszki. A kurva anyját ennek a gecinek. Alig egy perce van bennem az idegen fasza, és én megint elélveztem. Megint vergődők, próbálom magamról letaszítani, de nem megy, legalább egy mázsa ez az állat. Aztán mégis megváltozik valami. Lemászik rólam, és megint a szöszmötölést hallom csak. Végre. Azt nem érzékeltem, hogy ez az állat is elélvezett volna, de ki nem szarja le, csak húzzon innen a picsába, és ha már eloldozni nem akar, legalább ne kínozzon tovább. Megint tévedtem, de még mekkorát. Haha, még hogy elmegy kielégületlenül, amikor itt van előtte az ingyen pina.

Odajön hozzám megint, ahol a fejem lóg le az asztalról, és érzem, hogy a faszát az arcomhoz dörgöli. Na majd most adok neki, csak érjem el, akkor tuti, hogy leharapom. Mintha tudta volna mire készülök, nem közelített a számhoz, ám a szőrös zacskólát az arcomba nyomja, de ezt sem érem el, így a bosszú, egy kicsit késni fog, de nem marad el. Aztán rájöttem mi a terve.
Egészen egyszerűen a faszát az arcomra veri, és én érzem ahogy a forró gecije, végig csorog az államtól felfelé, a szemkötő alá is befolyik, és ettől nekem hányingerem támad, amit nem tudok visszatartani, és sugárban jön ki belőlem, amit ebédre ettünk. Az idegen is kap belőle, nem is keveset, amitől az megáll, és csak néz engem. Gondolom, hogy ez történik.

Hirtelen elkezd csöngeni a fülem, és csillagokat látok magam előtt. Ez a kis pöcs megpofozott. Egy akkor fülest kent le nekem, hogy a nyakam is belereccsent, de ami a fontosabb, hogy a szemkötő is elcsúszott rajtam, és így láthattam, ahogy távolodik a fák felé, majd egy pillanat múlva eltűnik. Már azt hittem, hogy vége a rémálomnak. Átkoztam magam, miért ilyen könnyedén belesétáltam ebbe a csapdába. Elhatároztam, hogy az ex ezért bűnhődni fog. Gondolatban mindenféle kínokat találtam ki, amivel viszonozhatom neki ezt az aljas tettét.

Mióta elment ez az állat, nem tudom mennyi idő telhetett el, de már nem is számít. Reménykedtem abban, hogy végre jár erre egy tisztességes ember, aki megszán és eloldoz. Már kezd alkonyodni, és ezzel együtt az erdő is egyre hangosabb. Nem lenne jó, itt tölteni az éjszakát, mert ki tudja milyen állatok élnek ebben az erdőben, és még milyen veszély les rám. Ismét kiabálok, hátha valaki meghallja, de semmi nem történik. Egyre sötétebb van, bár a fák fölött még világos az ég, de hamar beköszönt az éj, és akkor…
Megint lépteket hallok. Megint kiáltozok, hogy hallja meg valaki. Forgatom a fejem, hogy a félrecsúszott szemkötő alól meglássam, ha jön valaki. A hangok egyre intenzívebbek, ami azt jelenti, hogy tényleg jön valaki, de nem látom. A hangok alapján most több ember van itt. Legalább három.
– Kérem segítsenek, oldozzanak el.
– Hú baszki, tényleg nem kamuztál.
– Mondtam nektek, hogy itt van ez a nő.
– …és tényleg megbasztad?
– Meg hát, basszátok meg ti is, az ingyen pina sosem elég.
– Kérem ne tegyék, ezt, inkább szabadítsanak ki.
– Hallod ezt, ki akar szabadulni.
– Talán. De előbb a kedvünket töltjük vele, aztán majd meglátjuk.
Tehát hárman vannak, három különböző hang, de az arcukat nem látni. Az egyik épp felmászna az asztalra, amikor a többiek lerángatják onnan.
– Ne legyél már telhetetlen, hisz azt mondta, hogy már megvolt neked, most mi jövünk. Aki ezt mondja, máris fent van az asztalon, és máris belé hatol.
Most megvagy te kis geci. Az elcsúszott szemkötő alatt pontosan látom, hogy ki ez, látom az arcát, és most már képes leszek, bármikor arra, hogy megismerjem, és bosszút álljak.

A következő tíz perc alatt, mindhárman rám hasalnak, és megbasznak. Ezeket az sem zavarja, hogy tele van mindenem gecivel. Amkor már mindhárman belén élveztek, hallani ahogy a fák felé futnak, és közben egymást heccelik. Amikor eltűnnek a fák között, ismét a kilátástalanság hatalmasodik el rajtam, amikor megérzem, hogy van ott még valaki. Hallom ahogy motoszkál, majd megérzem, hogy egészen közel van hozzám. Most mi lesz? Mit fog tenni? Meglepett. Érzem és hallom, ahogy a kötelet elvágja, előbb a lábamnál, majd a kezem következik.
Abba a pillanatban, amikor a kezem is szabaddá válik, felugrok az asztalról, ahol már órák óta vagyok kikötve, és egy hirtelen mozdulattal elkapom a csuklóját, és magam felé rántom. Amikor a szemébe nézek, csak a félelmet látom benne, vagy inkább rémületet. Alig lehet tizenhat éves, szinte még gyerek. A kezében még ott a kés, amivel elvágta a kötelet. Amikor a pillantásom a késre esik, akkor jön rá, hogy mi van a kezében, és egy hirtelen mozdulattal eldobja. Én elengedem a kezét, és csak annyit mondok neki. – Tünés.
Nem vár, nem tétovázik, mint a nyúl úgy fut a többiek után, akik persze már messze járnak.

Ahogy ott állok az asztal mellett, érzem, hogy a lábamon folyik az extra mennyiségű sperma. Undorító. Körbejárom az asztalt, hogy magamra vegyem a ruháimat, de nincs semmi. Egy fecni sem, ezek az aljas állatok, elvitték minden cuccomat, Semmi nem maradt. Nincs mire várni, elindulok hazafelé, úgy ahogy vagyok meztelenül. Már sötétedik, így nem csinálok ebből problémát. Fél óra séta után hazaérek, az első dolgom, hogy engedek egy kád forró vizet, és belefekszem.

A nap eseményeit végig gondolva, ez nem maradhat büntetlenül. A bosszúm mindenkit utol fog érni, az nem lehet, hogy megússzák. Amig a kádban ázok, kigondolom, hogy mit is kellene tennem, mi lenne az, ami elegendő bosszú lehet ezeknek a bugrisoknak. A gyereket megkímélem, ő nem erőszakolt meg, és a végén még ó segített, és kiszabadított. Neki majd valahogy meghálálom. De a másik három… Nekik annyi. Nem érdekel, hogy esetleg gyerekeik vannak, vagy beteg szülei. Mindhárman lakolni fognak.
Hol keressem őket? Ha csak gyalog sétálnak az erdőben, valószínű, hogy környékbéliek, vagyis közel vannak. Ők abban a hiszemben élnek, hogy nem láttam őket, de tévednek. De még mekkorát tévednek. A stílusukat figyelembe véve, a legvalószínűbb, hogy a helyi kocsmában vannak most is.

Úgy kell időzíteni, hogy mindhárman egy helyen legyenek, egy időben. A kocsma nem jó hely, ott mindig vannak mások is. De ennek csak egy módja lehet, meg kell tudni, hogy kik ők, és hol vannak.
Kiugrik a kádból, és a fürdőszoba szekrényben kutatva, egyszer csak megtalálja, amit keres. Hajfesték. Mivel a bugrisok látták, hogy hosszú szőke haja van, ezzel egyből lebukna, de ha befesti feketére, akkor nem. Az arcát nem látták, mert nagyrészt le volt takarva, és így ennyi álca elég is lesz. Fél órával késóbb, amikor a tükörben nézi magát, szinte egy idegen benyomását kelti. Gyerünk.
Magához vesz néhány dolgot, amiről úgy véli, hogy szüksége lehet rá, aztán irány a garázs. Alit két perccel később, már a főúton gurul, a helyi kocsma felé. Amikor kiszáll a kocsiból, a parkolóban egy autó sincs. Talán most szerencséje lesz. Belép az ajtón a helységbe, ahol elsőre nem lát senkit, kivéve a csapost, aki a pult mögött áll, és a piros kockás ronggyal a poharakat törölgeti.

– Mivel szolgáltatok? Kérdezi a pult mögött álló, a tétován közbenéző nőtől.
– Csak egy sört kérek. Mondja, majd leül az egyik asztalhoz, ami a kijárathoz a legközelebb van. Mire leül, a pincér, aki egy ben a csapos is, ott áll az asztala mellet, és egy alátétre leteszi a sorospoharat.
– Átutazóban van errefelé? – kérdezi a nőtől, és mintha komolyan érdeklődne, továbbra is ott áll az asztal mellett, a válaszra várva. Amikor a kérdés eljut hozzá, akkor válaszol is.
– Igen. Tudna ajánlani valami szálláshelyet, hogy ne kelljen tovább vezetnem ebben a sötétben.
– A legjobb helyen jár asszonyom, épp van üres szobánk.
– Hála istennek, már azt hittem, hogy a kocsiban kell töltenem az éjszakát.
– Elintézem a foglalást, és ha kész van, akkor csak alá kell írnia.
– Köszönöm. Fogja a sört és egy szuszra kiissza a pohár tartalmát. Majd az üres poharat a csapos felé mutatva, jelzi neki, hogy kér még egyet. Amikor a csapos az második pohárral odalép a nő asztalához, akkor kinyílik a csehó ajtaja, és három macsó lép be, hangoskodva, és egymást túllicitálva a délutáni eseményt boncolgatják, hogy melyikük volt a jobb. A nő azonnal felismeri őket, mire a pulzusa az egekbe szökik, és düh, amit érez, már emelné a kezét, hogy szétcsapjon köztük, de nem teszi.
A három fős társaság a mellette lévő üres boxban telepedik le, és tovább ecsetelik az élményeiket. Közben a csapos kiviszi nekik a rendelésüket, nem állhatja meg, hogy ne figyelmeztesse őket, hogy ne hangoskodjanak, mert azt nem szereti.
– Miért mi van, ha hangoskodunk, talán nem kapunk sört?
– Itt nem a sörről van szó.
– Hát miről van szó nagyokos?
– Talán még emlékeztek arra, amikor egy hónapja, volt itt egy társaság, akik szintén nem vették komolyan a figyelmeztetésem. Tudom, hogy emlékeztek rá, már itt ültetek a hátsó falnál, és remegve néztétek, hogy kihajigáltam azokat.
– Persze hogy emlékszünk, de minket nem dobhatsz ki.
– Ugyan miért nem?
– Mert a faterom a polgármester, és majd jól rád uszítom.
– Csak nyugodtan. Egyszer már őt ki s kidobtam, amikor csontrészegen molesztálta a nőket. De aszt hiszem, akkor is itt voltatok, vagy nem?
– De. Itt voltunk.
A társaság ettől kezdve kicsit visszafogottabbá vált ám a beszédtéma maradt, miszerint azt a bizonyos nőt milyen jól kielégítették, az erdőben. Néhány perc múlva a pincér odalép a nő asztalához, és leteszi elé a nyomtatványt a szobafoglalásról.
– Csak itt írja alá, és máris mehet aludni.
– Nagyon köszönöm, de ha lehet, előbb kérek még egy sört.
– Persze, máris hozom. Amikor a pincér a pult mögött áll, és a sört csapolja, a másik asztaltól, az egyik vagány, átfordul a nő felé, és rákacsint. Erre a nő egy mosollyal válaszol neki, amit az bátorításnak vél, és feláll. Megkerüli a többieket, és leül a nő mellé, és így szól hozzá.
– Ma este a haverokkal csapunk egy görbe estét a farmon. Volna kedved csatlakozni hozzánk, egy jó bulira? A nő felé fordul, és unott képpel mondja neki.
– Én szívesen mennék, de már alig állok a lábamon, csak a bartánőmre várok, mert át kell neki adnom valamit, utána pedig megyek aludni, mert reggel tovább kell utaznom észak felé.
– Nem baj szivi, leírom neked a címet, és ha meggondolnád magad, akkor várunk téged. Hozhatod a barátnődet is.
– Jól van, még meggondolom. Azzal feláll, és a pincér útmutatója alapján elindul a szobája felé. Bent egy kicsit szöszmötöl, majd eloltja a villanyt és egy széket tesz az ablak elé, amire leül, és a függöny résein át néz ki a parkolóba, ahonnan látni lehet a csehó ablakos oldalát is. Egyik sem kelti fel az érdeklődését, számára csak a fontos, hogy lássa, mikor a tahó banda távozik.

A bosszú hajtja. Nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat is. Csak ül a széken, ahol senki nem láthatja, ám ő mindent lát. Megrohanják az emlékek. Néhány évvel ezelőtt, egy ugyan ilyen szituációban volt, csak más körülmények között.
Akkor is egy szobában ült, az ablak mögött, és nézte az utcát, és várt. Az ellenséget várta. Kaptak egy fülest, hogy egy tálib csapat, meg akarja támadni a falut. Ennek nem volt oka, nem voltak ott katonák, nem volt semmilyen stratégiailag fontos objektum. Csak ölni akartak számolatlanul. Az ő egységének volt a feladata, hogy a falut védjék meg, és a tálibokat likvidálják. éjfél után néhány perccel meg is érkeztek, nem kellet erőfeszítés sem ahhoz, hogy észre vegyék, hisz két teherautóval érkeztek, nagyjából harmincan, és amit leugráltak, a járművekről, elkezdtek lőni mindenre és mindenkivel. Az akció, nagyjából másfél percig tartott, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a harminc támadót megsemmisítsék.
Ez az akció is csak egy volt a sok közül, amiben részt vett. Volt ennél sokkal durvább, és véresebb harc. A kiképzése révén a legjobbak között volt számon tartva és az elért eredményei miatt minden bevetésen rá számítottak leginkább. Az alakulatánál ő volt az első nő, aki a harcoló alakulatban az afganisztáni frontvonalban harcolhatott. Látott már sok durva dolgot, és amit megtanult ebből, hogy aki másoknak szenvedést okoz, annak nincs kegyelem.

A mostani helyzetben is pattanásig feszült benne a tettvágy. A bosszú terve menet közben alakult ki, szinte a szerencséje adta a kezébe a megoldást. A három bugris azt hiszi, hogy ő a szobájában alszik. Amint kijönnek a csehóbol, a nyomukba ered, és elkapja őket, aztán majd ahogy a helyzet alakul, a bosszúja lesújt rájuk.

Éjfél után néhány perccel kinyílik az ajtó, és a három cimbora láthatóan jókedvűen elindul a parkoló felé, ahol beülnek egy Ford Broncoba, és elhajtanak. Amikor a parkolóból kihajtanak főútra, már ő is a kocsiban ül, és a gázra lép, hogy kövesse a járművüket. A fején éjjellátó, így világítás nélkül követheti őket.
Negyedórányi autókázás után egy név és szám nélküli földúton haladnak a sötétség felé, aminek a végén egy lepukkant ház áll, aminek a közvetlen közelében állnak le a kocsival, majd mind a hárman bemennek a házba. Betty körbejárja a házat, és feltérképezi azt, ami kintről látható. Nincs konkrét terve, ám a lehetőségek száma végtelen, ami neki kedvez, mert lépéselőnyben van hozzájuk képest.
Az egyik ablakból a nappalit veszi szemügyre, ahol a három macsó sörrel a kezükben, ülnek a kanapén, és még mindig az erdőben megdugott nő a beszédtéma.
Miután körbejárta a házat, és nem talált semmi semmi oda nem illő dolgot, úgy dönt, hogy itt az ideje a cselekvésnek. Odamegy a bejárathoz és határozottan megdöngeti az ajtót. Hangok hallatszanak bentről, és beszélgetés.
– Ki a faszom az ilyen későn? Kérdezi az egyik hang, aki a bejárati ajtóhoz közelít.
– Biztos az a fekete picsa a csehóból, talán rájött, hogy tőlünk megkaphatja amire vágyik.
– Az lehet. Mondja egy másik hang. Amire röhögés hangjai töltik meg a helységet.
Az ajtó kinyílik, és az egyik kemény legény áll ott, alsógatyában, és sörrel a kezében.

– Szia, áll még az ajánlat a bulival kapcsolatban? Kérdezi a ámuló pasitól, aki még válaszolni is elfelejt. Mielőtt megjönne a hangja, a nő félretaszítja őt, és besétál a házba. A meglepett macsó csak belöki az ajtót és megy utána. Szinte egyszerre érkeznek meg a nappalinak kinevezett helységbe, ami a másik kettő számára is meglepetés, hisz nem hittek abban, hogy a nő el fog jönni, és most itt áll előttük. A nő mellett álló fajankó csak vigyorog és meghúzza a kezében tartott sörösdobozt, majd, amikor az kiürül, egyszerűen a sarokba hajítja.
Betty csak áll, és mosolyog. Nem azért, mert örül, hogy láthatja őket, hanem mert már tudja, hogy a bosszú ideje elérkezett, és ezek a szarcsimbókok azt kapják, amit megérdemelnek. A két szerencsétlen, akik a kanapé mellett ácsorognak, lépnek előre kettőt, talán, hogy jobban lássák, hogy tényleg ez az a csaj. A második lépés után megáll az idő számukra. Betty alig egy másodperc alatt kiüti mindkettőt. Aki előtte áll, aki közelebb van hozzá, épp nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de már arra sincs ideje, hogy becsukja, mert sötétség borul rá. A mellette álló másik fickó csak annyit lát, hogy a haverja összecsuklik, mint egy papírkutya, aztán egy pillanattal később azt veszi észre, hogy egészen közelről látja a padlót, mielőtt a villany kialszik.

A mellette álló macsó eközben épp azt bizonyítja, hogy ő valójában nem is macsó, hisz a rémült tekintet egy épp magát összehugyozó rémült alakot rejt. Vele nem is volt gond, egyszerűen elájult. Remek. Gondolja Betty, és a három pasi kezét, a hátuk mögött megkötözi, és sorba ülteti őket a kanapén, majd leül velük szemben egy fotelba. Nem csinál semmit, csak vár, megvárja amig magukhoz térnek, ami nem lehet több mint fél óra.
Alig tíz perccel később ébredezni kezd az egyik. Bambán pislog körbe, láthatóan fogalma sincs arról, hogy mi történt vele. Amikor észreveszi a nőt, aki vele szemben ül, kissé elcsodálkozik.
– Ki vagy te? És mit keresel a házamban?
– Hamarosan megtudod, amint felébrednek a barátaid is. Ekkor a bamba faszi körül néz, és észreveszi a társait is. Ekkor kezd egy kicsit ideges lenni, majd, amikor azt is észreveszi, hogy a kezei meg vannak kötözve, már jól látható rajta a rémület.
Nem sokkal később, a tárasai is magukhoz térnek. Néhány perc múlva már három bamba arc néz a nőre, aki egy cseppet sem zavartatja magát, csak mosolyog a három férfira.
– Ki vagy Te? Miért vagyunk megkötözve?
– Miért vagy itt?
– Mit csináltál velünk? Jönnek sorban a kérdések, de válasz nincs egyire sem. Betty felkel a fotelből, és lassan elkezd járkálni körülöttük. Ezek hárman csak a fejüket forgatják, és még mindig nem rémlik nekik semmi.
– Szóval nem tudjátok, hogy ki vagyok? Ez sajnálatos.
– Honnan a faszból kéne tudnunk, hogy ki a picsa vagy? Kérdezi az egyik, a többi meg csak bólogat.
– Nem rémlik semmi, faszfejek? Pedig néhány órával ezelőtt, nagyon is tudtátok, hogy ki vagyok, igaz? Az erdő szélén, a tisztáson. Rémlik már valami?
Mivel a három jóbarátnak nem nagyon van szerencséje, amikor gondolkodni kell, percek telnek el, mire leesik nekik a tantusz, hogy mégis ki lehet ez a nő. Megpróbálják menteni a helyzetet, hátha mégis megússzák a dolgot, ezért az egyik belekezd a meséjébe.
– Ugyan, az csak vicc volt, Nem gondoltuk komolyan. Betty lép egyet a beszélő felé, és jobb kézzel akkora pofont ken le neki, hogy az leesik a kanapéról, és a földön fetrengve ordít.
– Menj a picsába, nincs jogod ahhoz, hogy a saját otthonomban így bánj velem, mert…
A mondatot már nem tudta befejezni, mert a nő egyszerűen fejbe rúgta, amitől a pasi mozdulatlanná dermedt, és úgy is maradt.
A másik kettőhöz fordulva, ismét megkérdezte, amire választ vár.
– Szóval rémlik már hogy ki vagyok? A kettőnek már kezd derengeni, hogy ez lehet az a nő, akit az erdő szélén megbasztak, aztán otthagyták, és még a cuccait is elvitték.
Az egyik épp szólni akar, ám a másik meglöki, és ráförmed.
– Ne mondj neki semmit, majd hívunk ügyvédet, és az mindent tisztázni fog.
– És mégis hogyan akarsz ügyvédet hívni, ha egyszer meg vagyunk kötözve?
– Azt még nem tudom, de jobb, ha nem mondunk semmit. Mindeközben Betty csak néz rájuk mosolyogva.
– Nem kell nektek már ügyvéd, sőt semmi nem kell már nektek. Úgy látom nem fogjátok fel, hogy miért jöttem, de a gyengébbek kedvéért elmondom. Ezek már nem szólnak semmit, csak lehajtott fejjel hallgatják, amit a nő mond.
– Jól van elmondom. Rosszkor voltatok rossz helyen, bár ezt én is elmondhatnám magamról. De nem ez e lényeg. Rám találtatok, egy olyan helyzetben, amikor minden jóérzésű ember segített volna a rászorulónak, vagyis rajtam, ám ti nem tettétek meg, sőt a helyzetemet kihasználva megerőszakoltatok mind a hárman. Így történt?
Nem válaszolnak, ezért Betty immár ordítva megismétli a kérdést.
– Így történt? Válaszoljatok. Erre mindketten bólogatnak, és szinte alig hallhatóan mondják, hogy igen.
– Jól van, immár beismertétek a bűnötöket, most rajtam a sor, hogy elmondjam miért jöttem el hozzátok. Mindketten ránéznek, és várják a választ.
– A bosszú miatt jöttem. Nem engedhetem meg, hogy egy elkövetett bűn megtorlás nélkül maradjon, ezért bűnhődnötök kell. Nem akarom sokáig húzni a dolgot. A vádbeszéd elhangzott, enyhítő körülmény nincs, és az elkövetett bűnt bevallottátok. Ezért nincs más hátra, mint kihirdetni az ítéletet. Itt egy kis hatásszünetet tart, majd miután körbe járta a kanapét, ahol ülnek, megáll velük szemben, és csak annyit mond.
Halál.
A két pasi erre elkezd esdekelni, hogy könyörüljön meg rajtuk, meg hogy bocsánatot kérnek, és bármit megtesznek, amit csak óhajt, ám a nő nem enyhül, sőt inkább vérszomjat kap. Odalép a hozzá közelebbihez és ököllel az arcába üt, amitől az átesik a kanapé háttámláján és a padlón elterülve mozdulatlanná válik. A másikat térddel arcon rúgja, amitől az is azonnal elhallgat, és mozdulatlanságba dermed.
Leguggol mellé, és kitapintja az életjeleit, de már nincs. Leveszi róla a bilincset, amit a zsebébe tesz, majd a következő áldozatával megismétli a műveletet. Ez sem él már. Harmadikként az következik, akit elsőként ütött ki, aki még él, ám eszméletlen.
Miután a bilincseket összeszedte, kimegy a kocsijához, és a csomagtartóból kivesz egy piros tízliteres kannát, ami tele van benzinnel. Visszasétál a házba, és a nappaliban alaposan körülnéz, majd, amikor látja, hogy minden rendben van, szétlocsolja a kanna tartalmát, miközben a bejárat felé hátrál. Bele nyúl a zsebébe, és előveszi az öngyújtóját, majd a másik zsebéből kikotor egy cigarettát, és rágyújt. A füstöt a ház belseje felé fújja, és csak annyit mond.
– Ámen.
Az öngyújtót behajítja a házba, ami abban a pillanatban lángra kap. Mire kocsihoz ér, már az egész ház lángol. Bedobja a kannát a csomagtartóba, aztán beül a kocsiba, és teljes gázzal elindul a motel felé, ahol már várja őt a puha ágy.

Reggel nyolc óra van, és Betty a csehóban ül, annál az asztalnál, ahol az este is. A reggelijét eszi, ami sonkás-tojás, és nagyon finom. A pult felett a tévében épp helyi híreket mondják, amikor a csapos felhangosítja a tévét.
…a három áldozat feltehetően italozott, amikor nem ismert ok miatt, a ház kigyulladt, és porig égett. A három áldozatnak esélye sem volt arra, hogy kimeneküljenek, mindhárman bent égtek.
A következő hír, egy Miamiból Acapulcoba tartó menetrendszerinti járat katasztrófáról számol be, ami ismeretlen okból lezuhant, és a mexikói öbölbe zuhant. A katasztrófát senki nem élte túl.
Betty később megtudta, hogy az ex pasija is azon a gépen utazott. Egy gonddal kevesebb, őt már nem kell megbosszulnia.

  • +4
  • -0
  • 4
4 X
Tetszik Nem tetszik
100% 0%
Tags:
Még senki nem szólt hozzá, legyél Te az első.

Szólj hozzá Te is.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

© 2012 - 2023 Created by Platinum Design Novella - Felnőtteknek írunk!

Lépj be a fiókodba

vagy    

Forgot your details?

Create Account