Nick Wood – Írjunk közös novellát. 1.

Karácsony után, már nincs mit tenni, csak lazítok, és a következő történeten jár az agyam. Már annyi mindent leírtam, ami megtörtént, vagy csak kiszíneztem, annyi fele sztori megszületett már bennem, hogy gondolkodni kell azon, mi legyen a következő. Csak ülök a gépem előtt, és várom az ihletet, amikor megcsörren a mobilom.

Kezembe veszem, és fogadom a hívást. Egy kedves ismerősöm hív.
– Szia Zsuzsi.
– Szia.
– Mi van veled, rég hallottam a hangod.
– Elmondom, hogy miért hívtalak, és belevágok a közepébe, ha nem bánod.
– Csak nyugodtan. Hallgatlak.
– Az van, hogy a múltkor beszélgettünk arról, hogy írhatnánk közösen. Akkor nem gondoltam komolyan, ám most, hogy a férjem lelépett, egyfolytában a szex körül járnak a gondolataim, nem bírok magammal. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha tényleg megpróbálnánk.
– Jó terv. De mi van a férjeddel? Mi az hogy lelépett.
– O, ezt így telefonon nem tudom elmondani, majd talán máskor.
– Rendben. És mi a helyzet az írással?
– Nem tudom, hogy kezdjek hozzá, csak azt, hogy a fejemben kavarognak a gondolatok, és állandóan felizgulok ettől.
– A gondolatoktól?
– Nem. Attól, amire gondolok.
– Értelek. Hogyan vágjunk bele? Ha ez neked elfogadható, van néhány olyan írásom, ami félbe van hagyva, aztokat elküldöm neked, és folytatod.
– Nem. Itt van a fejemben minden, csak az írással nem boldogulok, le kéne írni, de nem megy. Megpróbáltam már, de állandóan, elkalandozok, és hát…
– Ha nem tudsz íz írásra figyelni, akkor az nem segít.
– Az írással nincs bajom, hisz tudod, hogy írtam már mindenfélét, de a pornó…
– Mi van vele.
– Majd elmondom személyesen.
– Rendben. Átjössz, vagy én menjek át hozzád?
– Inkább én megyek, mert minden arra a faszfejre emlékeztet, és ez is zavar.
– Jól van, gyere, amikor neked jó, várni foglak.
– Jaj, de jó, nagyon köszönöm. Szia.
– Szia Zsuzsi.

Miután kinyomom a mobilt, azon töprengek, hogy már régóta ismerjük egymást, de a férjéről szinte semmit nem tudok. Továbbra is csak ülök a gép előtt, de nem jön az ihlet, amikor kopognak.

Kisétálok az ajtóhoz, és kinyitom. Legnagyobb meglepetésemre Zsuzsi áll előttem.
– Szia, nem gondoltam, hogy már most átjössz.
– Én sem, de egyfolytában kattog az agyam, és nem bírok egyhelyben megülni. – mondja nekem egyszuszra, miközben benyomul mellettem, és egyenesen a nappaliba megy.
– Vetkőzz le. Kérsz valamit inni? – kérdezem tőle, miközben ő kibújuk a kabátjából, amit felakasztok az előszobában.
– Igen, valami erős jól esne.

Kimegyek a konyhába, kiveszek a hűtőből egy üveg vodkát, hozzá két poharat, majd megyek vissza hozzá. Amikor kilépek az ajtón, és fordulnék a nappali felé, meglátom őt. Megtorpanok, és csak tátott szájjal nézek rá.

Zsuzsi ott áll a nappali közepén, harisnyában, harisnyatartóban és tangában, miközben épp a melltartóját igyekszik kikapcsolni, de a körmei miatt nem jön össze neki.
– Hát te mit csinálsz? – kérdezem tőle meglepetten.
– Jaj, de jó hogy jössz, nem bírok ezzel a szarral, segítenél kikapcsolni?
– Reflexből leteszem az üveget, és a poharakat, majd mögélépek, és kikapcsolom a melltartó pántját, amit ő egy laza mozdulattal lehajít a fotelbe, majd a harisnyát kezdi levenni.
– Mit csinálsz? – kérdezem tőle ismét, mert meglep a vetkőzéssel, hiszen soha nem voltunk annyira közel egymáshoz, hogy így lássam őt. Persze gondolatban már megvolt.
– Mi az, hogy mit? Levetkőzök.
– De hát miért?

Megáll a mozdulat, felegyenesedik, és kérdőn néz rám.
– Hisz te mondtad az imént, hogy vetkőzzek le. Már értem miért, nagyon meleg van itt nálad.
– Zsuzsi. Én a kabátra gondoltam csak.
– Tényleg?
– Persze.
– Ó, baszki, bocsi, én meg már azt hittem, hogy…
– Mit hittél?

***

Innen folytasd a saját fantáziád alapján 🙂