A rajztanárnő és a tanítványa

A rajztanárnő és a tanítványa

Egy szép nyári napon történt meg ez az eset, egy olyan napon, mikor egyedül voltam otthon, és épp semmi dolgom nem akadt. A reggel a szokásos volt, utána csak tébláboltam a lakásban, amikor csengettek.

A szomszéd nő volt Ilona, akit én mindig Ica néninek hívtam. Ritkán szoktunk találkozni, ám olyan, hogy becsönget hozzánk, talán még soha nem volt. Kíváncsivá tett.
– Jó reggelt! Miben segíthetek? – kérdezem tőle, ám ő láthatóan egy kicsit zavarban van.
– Jó reggelt! Remélem, nem zavarok?
– Á, dehogy, ma nincs semmi dolgom, amiben megzavarhatna bárki is.
– Az jó, mert egy kis segítséget szeretnék kérni.
– Miről van szó? – tudakoltam, de már akkor gyanús volt a dolog.
– Az a helyzet, hogy nálam van egy tanulóm, akivel gyakorolni kellene a rajzolást, és ehhez kellene egy modell.
– Milyen modell kell ehhez?
– Csak az emberi test grafikai ábrázolása a téma, és arra gondoltam, ha nincs más dolgod, akkor megkérnélek, hogy állj modellt Nikinek, de van egy kis csel is benne.
– Mi a csel?
– Ruha nélkül kellene lenned.
– Meztelenül?
– Igen. Ha nem vállalod, azt is megértem, legfeljebb majd ruhás rajz lesz belőle.
– …hát nem is tudom. – makogok egy kicsit, majd rábólintok. – Hát legyen.
– Jaj, ennek nagyon örülök!
– Mikor lesz a rajzolás?
– Most. Már itt van a tanítványom, és kezdenénk a munkát.
– Ööö… Jól van. Mindjárt összekapom magam, és átmegyek.
– Nagyon köszönöm! Várunk.

Így alakult a hétköznapinak induló hétköznap. Felvettem egy nadrágot, és hozzá egy pólót, hisz alsónadrágban mégsem jelenhetek meg egy ilyen eseményen. Öt perccel később már ott állok a szomszéd ajtó előtt, és megnyomom a csengőt. Az ajtó szinte azonnal kinyílik, és ott áll az ajtóban Ica néni, és mellette egy fiatal csaj, aki elképesztően jól néz ki. A tekintetem rá is tapad rendesen, amikor meghallom az invitálást.
– Gyere csak be, már felkészültünk a munkára. Mielőtt nekilátunk, ennél vagy innál valamit?
– Nem, köszönöm.
– Jól van, akkor megmutatom, mit kell tenned. Az egész maximum két órát vesz igénybe. – Bevezet a nappali szobába, és rámutat egy székre, amin nem kell mást tennem, csak kényelmesen elhelyezkedni, és úgy maradni.

Levetkőzök, és a ruháimat leteszem egy üresen álló székre, majd az útmutatásnak megfelelően elhelyezkedem, és várom, hogy elkezdődjön a móka. Még soha nem voltam modell, izgalmasnak tűnt, de aztán rá kellett jönnöm, hogy valójában tök unalmas. A lány már a tábla előtt ül, és rajzol. Én nem látok rá, így nem is tudom, hol tart a dolog. Ica néni időnként instruálja, hogy ezt így kellene csinálni, vagy úgy, és néha egy ilyen instrukcióból megtudom, hogy épp mimet rajzolja le Niki.

Tényleg unalmas a dolog, már vagy tíz perce ülök mozdulatlanul, amikor feltűnik, hogy a lányon nincs melltartó. A mellei nem kicsik, de nem is nagyok, pont akkora, amit kényelmesen meg lehet markolni. Ahogy jár a keze a rajztábla fölött, ennek ütemében ringanak a mellei is. Jól látható a bimbója is, mert csak egy vékony felső van rajta, ami nem átlátszó, de épp elég vékony ahhoz, hogy a mellek körvonalait és a mozgását láttatni engedje. Ha engedi, hát én nézem is. Teljesen belefeledkezek a látványba, amikor Ica néni hangját meghallom.

– Tartsunk egy kis szünetet! – mondja nekem, és közben megfogja a kezem, és húz magával. – Menjünk a konyhába, és igyunk egy frissítőt!

Nem kéretem magam, elszakítom a szemem Niki melleitől, és hagyom, hogy Ica néni kivonszoljon a konyhába, ott aztán rám támad.
– Jó lenne, ha egy kicsit gyakorolnád az önfegyelmet, hisz most a rajz az elsődleges, és nem az élvezetek. Innál valami hideget?
– Igen, kérek, de mire tetszik gondolni az önfegyelemmel kapcsolatban?
– Arra, édes fiam, hogy a rajz az rajz, a modell meg modell, nem szerencsés, ha a modellnek feláll a micsodája, amikor épp rajzolják.

Hoppá. Felállt a micsodám? Észre sem vettem. Amikor lenézek, azt látom, hogy még mindig félárbócon van.
– Bocsánat, nem volt szándékos, és valójában észre sem vettem.
– Gondoltam. Igaz, hogy Niki szép nő, de mégsem kellene, hogy ilyen módon kompromittáld őt.
– Jó, ígérem, nem fogom, majd jobban figyelek.
– Rendben. Szólj, ha készen állsz a folytatásra.
Miután megittam a hideg kólát, a poharat leteszem az asztalra.
– Mehetünk.

Amikor visszamegyünk a szobába, látom, hogy Niki még mindig a rajztábla mögött ül és rajzol. Ica néni odamegy hozzá, és megnézi, hol tart, majd nyugtázza őt, és megdicséri, hogy nagyon ügyes. Én eközben újra elhelyezkedem a széken, és várom a folytatást. Megint az előbbi menet, és a melleket bámulom, Ica néni a készülő képet, Niki meg engem. És megint kezdődik elölről a dolog, ám most észreveszem, hogy kezd meredezni a farkam. Próbálok úgy helyezkedni, hogy ne látszódjon, de nem igazán megy. Ica néni is észreveszi, és úgy néz rám, hogy nem tudom, hogy tetszik neki, vagy épp a rosszallását fejezi ki.
– Tartsunk megint szünetet? – kérdezi tőlem, miközben egyre inkább kezdek zavarba jönni.
– Igen, ha lehet, tartsunk szünetet. – mondom neki válaszként, majd felállok és elindulok a konyha felé, Ica néni meg jön utánam.
– Mi van veled? Ma még nem verted ki?
– Még nem. – mondom neki, és szemlesütve, lehajtott fejjel nézem, ahogy a farkam egyre jobban ágaskodik.
– Jól van, akkor most verd ki, mert addig nem tudjuk folytatni, amíg ágaskodik a szerszámod. Arról nem beszélve, hogy Nikinek is kellemetlen lehet a dolog.

Én csak ácsorgok, és nem tudom, hogy most komolyan mondja-e nekem, hogy verjem ki, vagy csak…
– Na mi lesz, gyerünk, verd ki, megvárom!
– Most? Itt?
– Hát persze. Nem nagy ügy, hisz tavaly is kiverted már előttem, és tudom, hogy akkor is élvezted.
– …de hát.
– Nincs de hát, kezdj hozzá, mert addig nem megyünk vissza.

Erre tétován megfogom a farkam, és lassan meghúzgálom, de Ica néni rám förmed.
– Erre most nincs idő, ess neki rendesen, és verd ki már végre!

Nincs mit tenni, megint ki kell vernem a farkam Ica néninek, ahogy tavaly is, amikor az erkélyen napoztunk. Markolom, húzgálom, és érzem, hogy nem tart sokáig. Ica néni odahúz egy széket mellém, leül, és egészen közelről nézi, ahogy a farkamat húzgálom. Mindjárt elélvezek, már nem tart sokáig.

Ebben a pillanatban megjelenik a konyhaajtóban Niki, és épp belekezd a mondandójába, miszerint ő is inna valami hideget, amikor meglátja, hogy mi van készülőben. Megáll, és csak néz. Hol a farkamat nézi, hol Ica nénit, aki átszellemülten bámul engem. Ettől egy kicsit zavarba jövök, és megáll a kezem, majd kérdőn nézek hol az egyikre, hol a másikra, de Ica néni szigora nem hagy időt a gondolkodásra.
– Ne állj meg, folytasd!
– De hát… – mondanám, hogy itt van Niki, de Ica néni átveszi a szót.
– Ne törődj vele, most nem rajzolunk, ha neki nem tetszik, majd kimegy.

Niki nem ment ki, sőt, láthatóan várja a folytatást, így hát nem húzom tovább az időt, verem tovább a farkam. Ica néni feláll, odalép a konyhaszekrényhez, és leteker egy jelentős mennyiségű konyhapapírt, majd visszaül elém, és várja, hogy végre elélvezzek. Nem váratom meg.
– Ide kérem mindet! – mondja nekem, de a szemét le sem veszi a farkamról.

A papírt úgy tartja, hogy a reményei szerint mindent el tud kapni, de tévedett. A pillantásom Nikire téved, akinek az egyik keze a felső alatt matat, láthatóan a bimbóját csavargatja, a másik keze meg a punciját dörzsöli, csak úgy, a nadrágon keresztül. Ahogy nézem őt, elönt a forróság, és elélvezek. Próbálom a papírra spriccelni, de nem megy. Az első lövéstől megfeszül a testem, és ettől az első adag Ica néni állára megy, ahonnan szép lassan csepeg le a mellei közé. A többit már igyekszem irányítani, így a nagy része a kért helyre megy.

Niki már nem támasztja a konyhaajtót, hanem lép egyet, megáll előttem és lehajol, majd a szájába veszi a makkomat, és az utolsó cseppeket lenyalogatja róla. Eközben Ica néni összegöngyöli a konyhapapírt, és egy kecses mozdulattal a szemetesbe dobja.
– Remélem, most már kibírod addig, amíg Niki elkészül a rajzával. – mondja nekem, miközben egy mosoly és egy kacsintás között kinyitja a hűtőt, és megkérdezi: – Ki mit kér inni?

Mindhárman kólát kértünk. Miután lecsillapodtunk, ismét a nappaliban, a megszokott helyen ülünk, és Niki folytatja a rajzolást. Ica néni meg az instrukcióit osztogatja. Mielőtt Niki befejezné a rajzot, még egyszer meg kellett ismételni az előbbi közjátékot, ám ez egy kicsit egyszerűbb volt, nem mentünk a konyhába. Amikor a farkam emelkedni kezdett, Ica néni rám parancsolt, ez így nem lesz jó, úgyhogy ki kellett vernem nekik újra.

Egy órával később kész lett a mű. Én felöltöztem, és hazamentem. Este felé Ica néni átjött, hogy megköszönje a közreműködésem, és egyben biztosított arról, hogy nagyon élvezetes volt mindkettőjüknek ez a mai rajzóra.

forrás: Szex Blog