• +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik Nem tetszik
0% 0%

Igazán koszosnak lenni

Mióta csak emlékszem, én mindig egy kicsit másmilyen kisfiú voltam, mint a többiek. Igaz, hogy nekem is van kettő kezem és kettő lábam. Két fülem, amire cseresznyét lehet akasztani, egy orrom ami ilyenkor nyárra már tiszta szeplő és szürkéskék szemeim, amit nem lehet tudni kitől örököltem. Viszont vannak dolgok, amikben senkire sem hasonlítok.                                                                       Andriska a szomszéd kisfiú itt játszik az udvarunkban. Ő pont akkora, mint én. Nagycsoportos óvódás. Mezítláb szaladgál és katonásat játszik, a puskát néha lekapja a válláról és a diófa melletti képzeletbeli ellenséget lövi vele. Látom, hogy tiszta fekete a lába a kosztól, az anyukája is észrevette, hogy a lábát nézem, de nem haragszik, nem szól az Andrisnak, hogy vegye fel a cipőjét, helyette kedvesen megsimogatja a fejem búbját. Szeretem nézni, ahogy az Andris futkos és nagyokat kiált, amikor a diófa mellől találat éri és elvetődik a fűben. Lehajtom a fejem és a zöld füvet nézem.

Szeretném, ha megcsiklandozná a talpam. Majd ráállok én is mezítláb erre a lenyírt fűre. És, ha már olyan sokat állok rajta, hogy megfogta a lábam tovább megyek és magas szúrós fűben állok. Nem is zavar, hogyha megböki a bőröm. Pedig ott biztosan csalán is van. De nem félek tőle, mert az Andristól láttam, hogy amikor megcsíp a csalán, be kell nyálazni a mutató ujjunkat és bedörzsölni vele a piros foltokat. Így, miután benyálaztam a viszkető csípéseket tovább megyek. Keresek vizes füvet is. Olyat, amire sok eső esett. Talán lehet érezni, hogy alatta sáros barna föld van, amiből éppen kimásznak a földigiliszták. Addig szeretnék a giliszták mellett állni, amíg belesüpped a talpam. Figyelem, ahogy a lábujjaim között felszivárog a hideg barna lé és lassan belepi a lábfejem. Megmozdítom az ujjaim és hallom azt a cuppogó hangot amitől mosolyognom kell. Olyan ragacsos és puha. Amikor kihúzom a lábam tiszta sáros. Nem törlöm le. Koszos lábbal megyek majd mindenhova. Homokos vízpartra, ahol lehet várat építeni, és olyan ráncosra ázik a gyerekek bőre. Erdőbe, ahol a vaddisznó és a szarvas lábnyoma mellett ott van az enyém is, és biztosan minden vadász tudni fogja a formájáról, hogy én jártam ott. Az utcára is koszos lábbal megyek, amikor a nyári forróságban remegős az aszfalt felett a levegő és nagyon gyorsan kell szaladni rajta, hogy ne égessen meg. Átszaladok az Andrisékhoz , olyan gyorsan, hogy lehet, hogy a lábam egyáltalán nem is érne az úthoz. Felmászunk a legmagasabb fára, ami az udvarukban van és lőjük csúzlival a támadó indiánokat. A fáról lefelé, amikor megcsúszik a lábam és szálka megy bele nem fogok sírni. Este pedig amikor jönnöm kell haza, az út széli kavicson jövök, egyensúlyozok és nagyokat szökkennek amíg a kapunkhoz érek. Biztosan Anya sem lesz rám mérges, amiért a koszos lábammal a frissen felmosott konyhapadlóra lépek és a korom fekete lábnyomok vezetik a kádhoz. Biztosan segít, kiszedni a lábamból a szálkát. Biztosan így lesz.

Lehajtom a fejem és a lábam nézem, ami nem mozdul. Teljesen tiszta, puha és fehér. Egyszer sem tudtam még igazán összekoszolni. Talán nem is gondolnátok, hogy néha mi jár a fejemben? Észrevettem, hogy a felnőttek bámulnak engem, aztán lesütik a szemüket és elfordulnak. Viszont egyszer egy kislány kíváncsian megkérdezte, miért ülök ebben? Anyukám örömmel mondta el neki, és azt is, hogy játszhat velem, csak egy kicsit másképp, mint gondolta. A kislány mosolyogva az ölembe tette a rózsaszín póniját. Lehullott róla a csillámpor a nadrágomra. Utána egész nap szerettem nézegetni, ahogy csillog.  Ahogy erre gondolok, valami hideget érzek a lábamon. Andris előttem guggol és egy homokozó vödörből sarat ken a csupasz lábamra. Két tenyerével kanalat formázva nagy halmokban pakolja rám, vastagon, alaposan, amíg már semmi sem látszik a bőrömből és suttogva mondja:

-Nézd! Téged is álcázlak! Nehogy meglássanak az indiánok!

Ezt a novellát eddig ennyien olvasták el:0
  • +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik Nem tetszik
0% 0%
Tags:
Még senki nem szólt hozzá, legyél Te az első.

Szólj hozzá Te is.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

© 2012 - 2024 Created by Platinum Design Novella - Felnőtteknek írunk!

You cannot copy content of this page

Lépj be a fiókodba

Forgot your details?