• +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik Nem tetszik
0% 0%

Friss levegő

Utoljára a férjével erre az alkalomra választott piros blúz és a fehér kosztüm reklámja libbent el előtte. Aztán kedvenc családi képén vigyorogtak mind együtt a hiperaktív ikrekkel, akik a fotózás alatt is végig ugrabugráltak. Már nem voltak ott a közös tudatban.

Kikapcsolta a retinashaker-t. Összeszorította a szemét, és idegesen csípte ujjai közé az orrnyergét. A holopanelre pillantott, hogy a közvetített, kinti kameraképet láthassa. Most közelítették meg a Vénusz 10 körüli befogópályát, és az űrbázis biztonsági előírásai szerint innentől a légköri belépésig vagy a kapuellenőrzésig nem használhatja a rendszert, sőt, sehogy sem kapcsolódhat a GalaxyCom-hoz. A kompon aztán közölte a kapitány, hogy kicsit hosszabb lesz a net nélküli idő, és végül csak a vendéglátóik által foglalt szálloda portáján kapott lehetőséget bekapcsolni a kütyüit. A karkötőjét választotta, és a kivetítőn addigra nem jelent meg más, mint Gregory üzenet profilja, ami korábban rögzített képanyagokból tette szinte megérinthetővé férje arcát. Még egy apró fintort is észrevett a szája szegletében, ahogy elmondta, hogy a beájult gyerekeket a fali konzoltól már rég az ágyukba cipelte, de nyomott egy puszit a pofijukra Anna helyett is.

„És most már én is lefekszem, mert hajnalban biztosan korán küldenek engedélykérést felkapcsolódni a srácok a retshake-emre, amilyen izgatottak lesznek, hogy megérkezett-e már anyu a Vénusz állomásra. Úgyhogy teljesen ki se zárom őket addig, úgyis mindannyian rólad álmodunk.

Megértem, hogy a landolás és a csekkolás körüli mizériában nem jöttél fel. A 6 órás kommunikációs időeltolódás ellenére azért csak: Aludj jól és álmodj szépeket!”

Csillagos álmokat, bajuszos angyalokat! Folytatta magában a kis, családi rigmusukat Anna.

Már a tusolóból lépett ki, hogy haját a szárítótörölközőbe csavarja, amikor mélyen az elméjébe hasított, hogy milyen üres minden a közvetlenül az agyába kapcsolódó rendszer nélkül. Sokáig úgy érezte, hogy a hálózat a részévé vált. Gyorsan befejezte az elakadt mozdulatot, és a csendben kilépett a tágas erkélyre. Az állomás mesterségesen generált, földi ritmusú éjszakájában diszkrét gépzörejek, a városihoz hasonló légiforgalom távoli és a lépcsőzetes erkélyek melletti falakon minden irányba közlekedő liftek közeli, súrlódó hangjait hallotta.

Fülelt, behunyta a szemét és sóhajtott.

Életében először rádöbbent, hogy mióta anya lett, még sohasem kapcsolta le a retinashaker-t.

Első döbbenete után úgy döntött, kivesz egy szabadnapot. Holnap úgyis csak a nemzetközi űrkonferencia nyitó beszédeit tartják és megemlékeznek az első diplomatáról, aki a naprendszer békéje érdekében hivatalba lépésétől fogva nem utazott haza a Földre, hogy végül a szeretteitől távol halljon meg, 46 éves szolgálatát követően, a Vénusz 10 Állomáson.

A gyerekek úgyis őt akarják látni, és ő majd másnap tartja meg az előadásának a felvezetését, addig nem lesz számukra semmi érdekes.

Az ünnepélyes megnyitó és a vénuszi megemlékezési szertartás után következett az ebédszünet. Nem ment enni a többiekkel, inkább a hotelszobájába vitette a menüt. Ehelyett Dórival az Elegant Plázába mentek shopingolni. Dóri szava el-elakadt a GalaxyCom-os jelenléttől, mégis fesztelenül csacsogott vele is. Anna szerint maga sem tudhatta, hogyan jutott el a vénuszi konferencia izgalmas pasifelhozatalától, az Elegant iránti friss rajongásán át addig, hogy:

– Ugye, te is hallod, ahogy a légszűrők folyamatosan zümmögnek? És mindenhol olyan, mintha illatosítva lenne a levegő?

– Igen, észrevettem, és mindenhol más, nem? A szállodában mintha könnyed, hegyi frissesség lett volna, itt meg erdei levegőhöz hasonlít. Bár nekem inkább a retshake hiánya fura, hogy nem repkednek sem a hírek, sem az üzletek, árak, márkák színvonalösszehasonlításai, meg, hogy mivel érdemes frissítenem a gardrobomat vagy a háztartásomat.

– Tényleg? Milyen?
Anna felnevetett:
– Hát, ugyanúgy ugrálnak a képzeletemben a reklámok, és hallom magamban, mit szólna Greg. Azt hiszem, még nem szoktam el tőle…
– Akkor igazán visszakapcsolhatnád, nem mindegy? – Dóri hirtelen belekarolt és vezetni kezdte- Induljunk vissza, még elkésünk! Atyaég, mi lenne velem, ha nem jelezne a Com! Na, belogoltál már?
– Nem. Csak holnap reggel tervezem. Tudod, egészen más így.
Anna nem ért rá kolléganője elképedt arcán merengeni, mert visszaértek, és már folytatódott is a konferencia.
Este korán lefeküdt és meglepően mélyen aludt. Hihetetlenül kipihenten ébredt. Friss volt és tettre kész.
Reggel az erkélyen fogyasztotta reggelijét, a szingli Dóri bejelentkezését udvariasan elutasítva: „kicsit fáj a fejem, biztos a naprendszeri utazás és a Vénusz bázis hatása miatt” – szöveggel. Igyekezett, hogy ne hagyjon foltot a hófehér kosztümön.

Aztán este ugyanott, a nem létező horizontba boruló mesterséges naplementébe bámulva, inkább saját magában gyönyörködött. Csodálta, hogy nem engedett sem a családjának tett ígéretnek, sem a nemzetközi social media nyomásának, és a saját értekezése felvezetésén egyszerűen nem kapcsolódott. Rájött, hogy rövid üzeneteken kívül elég lesz, ha csak a hétvégén megy fel, talán a hazatartó hajón.

Simogatta a tudat, hogy így is álmodni fog az otthoniakról, ahogyan eddig mindkét éjjel. És pont olyan, ha nem, még jobb lesz az ölelésükben ébredezni.

Mélyet szippantott a friss levegőből, ami szinte lenyugtatta feszült idegeit. Átfutott az agyán, hogy talán a folyamatos hálózatról segítenek leszokni vele, a helyi Com rendszer hiányosságai vagy az otthoniaktól való távolság miatt.

Azzal békésen lefeküdt, hogy mesterségesen generált, kollektív álmok helyett végre szabadon szárnyaljon a saját érzelmeiben.

***

Ezt a novellát eddig ennyien olvasták el:1
  • +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik Nem tetszik
0% 0%
Tags:
6 hozzászólás
  1. Klára Borbíró 1 év ago

    És milyen jól tette! 😀

    • +0
    • -0
    • 0
    0 X
    Tetszik Nem tetszik
    0% 0%

    • Kriszta Balogh 1 év ago

      Valahogy így. Köszönöm szépen!

      • +0
      • -0
      • 0
      0 X
      Tetszik Nem tetszik
      0% 0%

    • Kriszta Balogh 1 év ago

      Ugye? De még mennyire! Köszönöm! 🙂

      • +0
      • -0
      • 0
      0 X
      Tetszik Nem tetszik
      0% 0%

  2. Ildikó Aranyos 1 év ago

    Már manapság sem ártana a „friss levegő” sok embernek. nehéz a lekapcsolódás…

    • +0
    • -0
    • 0
    0 X
    Tetszik Nem tetszik
    0% 0%

    • Kriszta Balogh 1 év ago

      Valahogy így. Köszönöm szépen!

      • +0
      • -0
      • 0
      0 X
      Tetszik Nem tetszik
      0% 0%

  3. Kriszta Balogh 1 év ago

    Ugye? De még mennyire! Köszönöm, Klára! 🙂

    • +0
    • -0
    • 0
    0 X
    Tetszik Nem tetszik
    0% 0%

Szólj hozzá Te is.

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

© 2012 - 2024 Created by Platinum Design Novella - Felnőtteknek írunk!

You cannot copy content of this page

Lépj be a fiókodba

Forgot your details?